2009. nov. 20. 15:40 - írta Vid.Eskin

Ímhol egy olyan zene, amilyet én alapesetben élből elutasítok, valamiért viszont ez a klip és hozzá a szám nagyon bejön. Igen, tücctücc, igen, tőlem, na.

A Zombieland nagyon jó kis film, érdemes megnézni. A Dragon Age pedig egy olyan játék, hogy nagyon, már egy hete bele vagyok zúgva, és még csak kb. a negyedénél tartok, hihetetlenül fílinges. A királyfit már felszedtem, mert én ilyen kis dévaj vagyok, heh.

2009. nov. 10. 12:30 - írta Vid.Eskin Megvan, milyen tetoválásom lesz, most már tuti, ha pár hónap múlva is akarni fogom, akkor megcsináltatom, komolyan. Szóval Jimi Hendrix aláírása a mellemre, és még akkor is jó lesz, amikor idős leszek, mert az unokáim büszkék lehetnek rá, hogy a nagyi menő volt fiatalkorában (azt nem kell nekik tudniuk, hogy nem). Mondjuk ezzel az erővel lehetne Bach. Vagy Gershwin. Netán Ady. Radnóti. Hmm. Javaslatok?

2009. nov. 9. 16:01 - írta Vid.Eskin Ja, és Ozora óta vágyakozom olyan bőrtáskára, ami öv is egyben, széles, fekete/barna, egy darab bőrből van kivágva és kis táskák vannak rávarrva ugyanolyan bőrből. Nem találok róla fényképet, pedig egész Ozora tele volt velük (a fesztiválon voltak ugye árusok is), kb. 10 000 forintba került anno, de gondolom, fesztiválon több (vagy épp hogy kevesebb? nem tudom). Szerintem fesztiválokon kívül is szokták árulni az ilyesmiket. Na, ha valaki tud ilyenről, szóljon, vennék, mert bár úgyis ott leszek jövőre Ozorán, azért táskaöv kéne addig.

2009. nov. 9. 15:39 - írta Vid.Eskin Tegnap este felléptünk, törzsi hastánc, nyár óta járok órákra. Délelőtt elmentem vásárolni, mert hiányzott pár ez, meg egy kis az - például nem volt olyan nyakláncom, ami illett volna a ruhához, úgyhogy a Nyugati aluljáróban vettem végül egyet, amiről azt hittem, hogy jó nagy, de amikor odaértünk, kiderült, hogy az én nyakláncom a többiekéhez képest, akik arasznyi széles, hatalmas egyiptomi nyakláncot vettek maguknak, kb. smafu. Ugyanez történt a sminkkel is: otthon már kifestettem magam jól, tus, alapozó, szemhéjpúder, minden, ahogy kell, aztán elmentem oda, beöltöztem, beálltam a pódiumra a főpróbához, és kiderült, hogy semmi nem látszik belőle. Úgyhogy nekiálltam még több sminket kenni magamra, a végén nappali fényben úgy néztem ki, mint egy ribanc pandamaci, de sebaj, mert a terem fényeiben a fényképek szerint szép vagyok, egész normálisnak látszom. Mi kezdtünk és mi is fejeztük be az egészet, nagyon jó volt, főleg az a módosult tudatállapot, amikor megszólalt a zene és csak annyi maradt meg az egészből, hogy alig gondolkodtam közben, csak azzal voltam elfoglalva, hogy egykéthánégyfordul, kézfelemel, öthathétnyóc lábfeszít, derekat kihúz, mosolyog a közönségre és annyira jó volt, hogy felfedeztem a Viktorokat a sorok között, na, akkor kezdtem el vigyorogni, meg még utána is, de nagyon.

Borzasztóan jó volt, főleg a megnyugvás, hogy egy lépést sem rontottam el (nem úgy, mint a próbákon), végig vigyorogtam (nem úgy, mint a próbákon) és remélhetőleg még a mozdulataim is szépek voltak. Azt mondta a tanárnő, hogy ügyik vagyunk, úgyhogy elcipel versenyekre is innentől kezdve, decemberben lesz a legelső, addig beszerzek én is arasznyi széles egyiptomi nyakbavalót, meg baszottnagy fülönfüggőket, csörgős övről nem is beszélve. :örül:

Az is vicces volt, hogy a lányok hoztak az öltözőbe mindenféle piát, volt két pezsgő, meg pálinka is, úgyhogy röpke pillanat alatt a fél társaság berúgott, én nem mertem, féltem attól, hogy kihagy az agyam tánc közben, na, majd legközelebb.

2009. nov. 5. 12:18 - írta Vid.Eskin Beindult a cucc, szerkesztőnek lenni buli, megpróbáltam otthonról dolgozni, de képtelenség, adminban nincsenek meg azok az ikonok, amiknek lenniük kéne, úgyhogy végig HTML-nyelvben írtam az egész hülye cikket, kiborító volt, inkább bejöttem az irodába. Fene egye meg, pedig távmunkázni jó volna. Az is vicces, hogy nyígtam régebben, hogy jaj, nem lesz elég fókuszcikk, úristenúristen, erre már be vagyok táblázva két-három hétre előre, már csak meg kéne őket írni. Egyébként tényleg buli, hagynak szabadon garázdálkodni, kitehettem mellnövelős cikket is, pedig az atyámon, a PC World.hun ilyesmiket nem engednek, mert fuj és bulvár. Hö.

Nade nemcsak munkából áll az élet, kaptam Anansi fiúkat Neil Gaimantől, éljen-éljen! Meg galaktikás könyveket, végre itt a 2012 és tényleg van benne análszonda (igen! análszonda!), előre látom, hogy kedvenc lesz. A Szemünk fényei vitán felül pazar regény, egy délután alatt kivégeztem, élmény volt. És végre mindent leadtam, ami volt még, elég érdekes hónap volt, de megérte, amint fizetnek a kiadók, gazdag leszek és végre elmehetek vásárolni, felújítom a ruhatáram, mert múltkor kimostam a téli cuccaimat és siralmas volt látni ugyanazokat a pólókat meg felsőket, amiket már legalább öt éve hordok, szóval ez így gáz.

Voltam nőgyógyásznál is, mert már egy hónapja masszívan fel voltam fázva, eltapsoltam lazán húszezer forintot (hát igen, kell nekem magándokihoz járni, dehát a fene fog kórházba mászkálni, ahol sor van, meg az orvostől félek amúgy is, és rám se néz, szégyellnem kell magam, mert képes vagyok megbetegedni). A magándoki legalább mosolyog és jó fej, ha majd nagy leszek, ő lesz a szülészem is, és igen, itt érkeztünk el a mostanság legnyomasztóbb problémámhoz, miszerint azon jár az eszem, hogy hát igen, szeretnék anya lenni. Tegnap voltam koncerten, ahol megvallottuk egymásnak lányok, hogy hát szeretnénk anyák lenni, aranyos volt, ahogy bekapcsolódtak mások is, hogy hát ők is, de nem merték mondani másoknak, mert fiatalok vagyunk meg blablabla. Megegyeztünk abban, hogy egyelőre eléggé be vagyunk szarva, pont ezért furcsa, hogy mégis ezen gondolkodunk - hormonjáték ez, nem más.

Hát ennyi mostanában.

2009. okt. 26. 10:45 - írta Vid.Eskin No, pár nap és eljő az imádott Hétvége, ami már vagy egy hónapja lebeg szirénígéretként, hisz úgy éreztem, Hétvége igazából nincs is, azt csak úgy mondják, de még senki sem bizonyította. Mert Hétvégén végre vásárolni fogok, kikapcsolhatom a telefont és senki számára nem kell majd dolgoznom. Az utolsó napokban a legnehezebb a munka, mert a közepe táján már belefásultál, hogy naponta felkelsz hétkor, lefekszel éjfélkor, közben szürkéllsz és dolgozol, viszont mikor látod már a végét, hát azt mondod, hogy affranc fog felkelni hétkor. Na, még meghúzom, és majd írok is, addig hallgassatok David Bowie-t Trent Reznorral fűszerezve.

2009. okt. 13. 14:55 - írta Vid.Eskin Istenem, el sem hiszem, de komolyan. Hónapok munkája, rengeteg ember segítsége, utolsó pillanatok-beli rohanás és idegeskedés után végre éles az Electrose.hu, a lányom, vannak rajta cikkek (meg néhány bug), képekkel, megy az éjszakai dizájn is, meg minden, lehet feliratkozni.

Hogy én hogy izgultam, ne tudjátok meg. Most meg minden kipukkadt, olyan vagyok, mint egy leeresztett lufi. Hú, mekkorát fogunk banzájolni a héten...

Akit érdekel az éccakai dizájn, az állítsa át a számítógépe óráját este hat utánra, mert akkor megjelenik.

Köszönöm szépen mindenkinek.

2009. okt. 8. 15:31 - írta Vid.Eskin Mjuzik:

- Blockhead: Uncle Tony's Coloring Book - nagyszerű, többféle stílussal operáló elektronikus zene, van, ahol tücc-tücc, álmodozós, expresszív mindenféle, rap, jazz, van itt minden. 2007-es album, 8/10.

- Xploding Plastix: Amateur Girlfriends go Proskirt Agents - az utóbbi idők legnagyobb kedvence, acid jazz, nagyon-nagyon-nagyon durván jó. 2001-es lemez, nem tudom megunni, ha valami 10/10, akkor az ez. Évek múlva is imádni fogom, annyi arca van és annyira sokféle, és annyira jól össze van rakva. Egy-két szám van a lemezen, ami picit lejjebb megy a 10-nél, de ilyen akkor is rég volt a kezemben. Ütős, mindenképp szerezzétek meg, és legelőször a Treat Me Mean I Need The Reputation című számot hallgassátok meg - ha az tetszeni fog, akkor a többi is.

- Kasabian: West Ryder Pauper Lunatic Asylum - na, még ennek van jó címe, egyébként egyelőre nem tudott nagyon megfogni, de még próbálkozom vele. Elhallgatgatni jó, de nem figyelek rá túlzottan, ami nálam azt jelenti, hogy annyira nem jó. 2009-es, egyelőre nem adok neki pontszámot, nem tudom eldönteni.

- Thy Catafalgue: Róka Hasa Rádió - szeretem-csapat, magyarok, a világ minden tájáról. Egyet tudok sajnálni, hogy nem koncerteznek, bár igaz, akkor talán elveszne az a hangulat, ami a zenéjükből árad. Az igazság az, hogy nagyon nem az én stílusom a galoppozós durvametál, úgyhogy az olyan részeket mindig áttekertem (szerencsémre nem volt sok), de ettől függetlenül szívem csücske. Nagyon ajánlom mindenkinek, egyedi hangulata van. Ez a lemez egy egyéniség. 9/10, de csak a durvametál részek miatt.

Könyvek:

- Indira Myles: A Viharfaló titka - lapozgatós MAGUS-könyv, elég idétlen címmel. Mivel sorozatot terveznek, ezért valószínűsítem, hogy fel fognak még bukkanni a halál/tűz/vér/árulás/éjszaka/kard/testvériség szavak is szókapcsolatokban címként, hö-hö, viszont ettől függetlenül a könyv jó. Háromféle befejezése van; nem fogok hazudni, igazi agysika a könyv, viszont jóféle, egyszer sem szörnyülködtem olvasás közben, elkapott a hangulata, lapozgattam, mint az őrült, csavaros sztori, ármány, kaland, harcok, ahogy kell. Jó néha ilyen is. 3/5

- Sztrugackij-testvérek: Lakott sziget - nagyon jó regény, nem gondoltam volna, de egyáltalán nem látszik rajta a több mint 40 év. Elgondolkodtató, izgalmas, a szereplők néha kicsit papírfigurák, de ettől függetlenül élvezhető. 4/5

2009. okt. 8. 10:24 - írta Vid.Eskin No, 700. bejegyzésnek ez pont jó lesz. Szóval mindenkitől, aki ezt a blogot olvassa, és kölcsönadtam neki valamit, szeretném visszakérni, ugyanis egy barátnőm most kért kölcsön tőlem valamit, amit nem találok sehol, és úgy rémlik, kölcsönadtam.

Szóval szívesen kölcsönadok én bármit, csak az agyam szita, úgyhogy kérlek, szóljatok, nálatok mi van; ha nem kell, akkor kérném vissza, ha még kell, akkor nyugodtan maradhat, csak légyszi, szóljatok, hogy tudjam, így a tiszta.

Ja, és ha valakinél van a The Longest Journey c. játékom, az főleg kéne. Köszönöm.

És mivel én is sáros vagyok, ezért ünnepélyesen megígérem, hogy egy héten belül mindenkinek visszajuttatom mindenét, ami még nálam dekkol.

2009. okt. 8. 10:16 - írta Vid.Eskin ...a WoW-ban. Na, eddig tartott a nagy lelkesedés, eljutottam 80-as szintre, ami a maximum (a következő kiegig), és ilyenkor az ember már nem tehet mást, csak hogy lejár instákba, azaz összeáll pár emberrel és csapatják egy dungeonban, ahol vannak szörnyek meg minden. A szörnyek meg, ha meghalnak, dobnak pár remek cumót, amit fel tudsz használni, a legjobb cumók pedig a lila színűek, és ha már mindened lila, akkor lemehetsz raidre, ami tökugyanaz, mint az insta, csak több emberrel (tizen/huszonöten állhatnak össze), és egy pöttyet nehezebb.

Na, és izé. Töklila vagyok, de már nincs kedvem tovább játszani. Minek? Hogy ugyanazokba az instákba járjak le? Vagy olyan raidekbe, amiket már kétszázszor végigizgultam másnak a válla mögül? És mégis minek? Hogy legyen olyan lila cuccom, ami jobb, mint az előző lila? Hú, mekkora célok.

Na, majd visszatérek pár hét múlva, vagy ha agysikálni van kedvem, addig is megszerzem a NOLF-ot, mert azt mondják róla, hogy jó. Kéne valami olyan játék, aminek fordulatos a sztorija, nem FPS, de mondjuk TPS az lehet. Remélem, a NOLF ilyen. A sztori a legfontosabb, ha nem félnék a Half-Life-tól, akkor játszanám azt, de FPS-nézetben én nagyon parázós vagyok.

2009. okt. 7. 14:03 - írta Vid.Eskin Na, most, hogy már túlvagyunk pár komolynak nevezhető témán, áttérek egy kicsit a csajos vonalra. Szóval felszedtem magamra pár kilót ugye, emiatt nem folytathatom tovább azt az életstílust, amit eddig - bye, bye, chips! :halkan zokog:

Szóval tudtok jó feszesítő krémeket, amikkel megtámogathatnám a testedzés és az egészséges táplálkozás kombóját? Nem kell nekem az, hogy egész nap lustuljak, megteszem én a magam részét, de jó lenne tudni, ha van valami jó méregtelenítő kencefice. Valamelyik blogban olvastam a Szűztea slim krémről, azt próbálnám ki jövő héten.

Hö-hö, hülye szagú krémekkel bekenve fogok otthon kolbászolni.

2009. okt. 7. 12:16 - írta Vid.Eskin A film története dióhéjban, a port.hu-ról csórva: "2054-ben járunk, az emberek már elidegenedtek egymástól, és szinte már nem is érintkeznek egymással. Ezt a célt a szurrogátumok töltik be, melyek a valódi emberek fittebb, jól kinéző hasonmásai. Ezek a hasonmások végzik el a legtöbb mindennapi teendőt, sőt gyakran még ők is dolgoznak gazdáik helyett. Néhány szurrogátum meggyilkolása után Greer FBI-ügynök egy meglepő és fenyegető összeesküvést fedez fel, de az ügy annyira bonyolult, hogy kénytelen maga is beállni nyomozni a hasonmása helyett."

--- Azon gondolkodtam a minap, hogy hogyan lehetséges megoldani a hosszú életet, amiben az ember mindent megtapasztal, amire csak kíváncsi, hiszen ne tagadjuk, legtöbbünk vágya ez. Ha elértük azt, ami elvileg lehetséges, mondjuk kitoljuk az emberi élet határát 120 évig, az ugye még annyira nem nagy cucc, mert akkor sem tudsz a rendelkezésedre álló idő alatt mindent megtapasztalni - vannak erkölcsi szabályok is, meg minden. Nomármost, ha nem tudod megnyújtani az időt - szabdald fel! A Dettó című regény ezt zseniálisan oldotta meg, azaz egyszerre több hasonmásod is lézenghetett a világban, miközben te mondjuk otthon húztad a lóbőrt, vagy mászkáltál a lakásodban csipás szemmel, kávésbögrével a kezedben. Tehát az élmények, a biztonság és a hosszú élet iránti igények egyszerre teljesültek.

Ezzel szemben a Surrogates alapja nagyon nem állja meg a helyét, ezért sajnos elkönyveltem egyszer nézhető filmnek, pedig reménykedtem, hogy egy akciófilmnél azért több lesz. Ugyanis, vannak ugye a hasonmások, viszont a hasonmások alkalmazása mindössze egy dolgot elégít ki: a biztonság iránti igényt. Ugyanis miközben egy hasonmást használsz, folyamatosan pörgetned kell a hardvert, mert ha nem kapcsolódsz a hasonmásodhoz, akkor lekapcsol és nem csinál semmit, hiszen csupán egy robot. Tehát közben ébren kell maradnod, ha ő dolgozik, hogy megtermelje a pénzt, ami az újabb, szebb és jobb hasonmáshoz kell, akkor neked is "dolgoznod" kell vele együtt. Amerikában valószínűleg a biztonság iránti igény nagyon erős lett a terrortámadások után, de kétlem, hogy ez a társadalmi forma működne ilyen nagyságrendben.

Viktor szerint viszont egy ilyen virtuális élet azért is jó, mert közben az ember igényei teljesen redukálódnak, azaz pizza+kóla, egy kis szoba, amiben épp elférnek a cuccaid, pont elég, úgysem mozdulsz ki sehová - tehát ő elképzelhetőnek tartja egy ilyen társadalom meglétét. Én viszont nem, a Dettóét azonban nagyon is. Egy robothasonmás fenntartása ugyanis költségekkel jár, és ahhoz, hogy ezeket a költéseket finanszírozni tudd, dolgoznod kell, ami azért egy virtuális testbe zárva is eléggé unalmas tud lenni egy idő után. Ha pedig nem akarsz dolgozni, hanem megveszel egy alapszintű robotot, akkor azzal az erővel ki is mehetnél saját magad, mert nem éled át azokat a dolgokat, nem tudod teljesen élvezni azokat, amiket meg akarsz tapasztalni.

A hasonmások alkalmazása viszont olyan szempontból valóságosabb világot feltételez, mint a Dettó világa, hogy a robotoknak nincs lelkük, míg a dettóknak mindegyiknek van valamilyen szintű tudata, akár fel is lázadhatnak, mint ahogy a regényben ez meg is történt. Tehát az ő elpusztításuk a nap végén bizony gyilkosság, míg egy robot lekapcsolása annyi, hogy megnyomod az OFF gombot és kész.

A film ettől függetlenül nagyon jó akciófilm, de sajnos nem több annál. Jól szórakoztam a megnézése közben, de ennyi. A Dettó sokkal maradandóbb élményt nyújtott.

2009. okt. 4. 21:13 - írta Vid.Eskin Megy itt a mindenféle a blogokon, a magyar sci-fi halott, denem, deigen, denem, deigen, anyádat, a tiédet.

Pedig olyan egyszerű az egész.

Írónak vallod magad? Szereted a sci-fit? Érdekel a sorsa? Úgy gondolod, hogy a világunk siralomvölgy és igazából senki sem elég tehetséges (kivéve X. Y.-t, Y. X.-et, tetszés szerint behelyettesítendő)? A magyar sci-fi sorsa borzasztó?

Na, akkor mondom.

Írj jó regényeket/novellákat és nem lesz az!

Köszönöm a figyelmet.

2009. szept. 29. 11:25 - írta Vid.Eskin

---

Avagy a 100 legismertebb videomém egy videóba összegyűjtve. A Techno Vikinget hiányolom.

2009. szept. 23. 11:23 - írta Vid.Eskin Ozora, augusztus. Üldögélek a domboldalon és bámulom a mezőn hajladozó táncosokat. A mozdulataik tökéletesen idomulnak a zenéhez, ami ugyan nem mindig tud megfogni, de a táncosok széppé varázsolják azt. Nem néznek körül, nem is tudják talán, hányan bámulják őket, vagy lehet, hogy érdekli őket, de sosem annyira, hogy felnézzenek, vagy bárkit szórakoztassanak egyénileg, ha szép a mozdulatuk, annak örülnek, ha pedig nem, az sem baj nagyon, ha ismételnek egy lépést, annak talán oka van, talán nem. Sugárzik róluk, hogy maguknak örülnek, mert szépek.

Már nem tudok írni. Úgy értem, nagyon-nagyon régóta buzog bennem az az érzés, hogy nekem írnom KELL. Történeteket KELL kitalálnom. Hogy miért? Nem tudom. Talán, hogy figyeljenek rám, hiszen ha eltalálom az emberek szájízét, akkor az tetszeni fog nekik, amit írok, és akkor méltatni fogják az írót, vagyis engem. Talán azért, mert amikor írok, elmerülök a saját világomban, és az olyankor nagyon jó. Viszont aztán elmúlik az ihletett állapot és ott lesz előttem egy betűhalmaz, amivel kőkemény munka lesz: vágni, átírni, hogy szép legyen.

Elveszett ez az érzés, de boldog vagyok, elmondom, miért. Úgy gondoltam, hogy az a leküzdhetetlen érzés, hogy nekem írnom kell, csakis abban csúcsosodhat ki, ha író leszek. Mi is lehetnék más? Hiszen az újságírás olyan... lémer, szenzációhajhász, az csak egy munka, letudod, és kész. De ha író vagyok, akkor automatice művész vagy, és a művészeket jobban megbecsüli a társadalom, benne vannak a tankönyvekben, meg minden. Hú. Újságírás? Pf. Csak, ha nagyon muszáj, de közben majd dolgozom a regényemen, amivel majd rongyosra keresem magam és megfejtem az élet értelmét.

De... izé. Akkor ugyanúgy maradok szenzációhajhász, akinek az a fontos, hogy megvegyék a könyvét, de már nem is tud az emberekhez szólni, mert ott ül az elefántcsonttoronyban, miszerint ő Író. Tud valamit, amit azok a porbafingók ott alatta nem.

Na nem, ha ilyen lennék íróként, akkor köszönöm, nem kérek belőle. Szóval feladtam a vágyam, és megkönnyebbültem. Tudok én szépet írni újságba is, blogba is, sokkal jobban is érzem magam közben, mint eddig, hogy leültem és vártam, hogy namost, namost, mindjárt megszülöm a Nagy Regényt, és akkor én is adtam valamit a világnak. Gondolataim vannak, lehetek kreatív így is, és meghalok úgyis, mint József Attila mondá. Nagy cucc, egy közepes íróval kevesebb.

2009. szept. 21. 15:35 - írta Vid.Eskin Néhány hónapja örökbefogadtam egy projektet, aminek az eredeti neve Miss PC World lett volna, de az, aki a valódi szülőanyja volt, sajnos eltávozott, és sokáig senki sem törődött vele, csak annyit tudtak róla, hogy "majd valamikor kéne". Ez az idő most nyáron jött el, így nekem jutott a feladat, hogy meghatározzam a géneket. Kb. annyi infó állt rendelkezésemre, hogy nőknek szóló honlap legyen elektronikus dolgokról és a PC Worldhöz kapcsolódjon. Köszi, ez nem sok. Mostanra viszont olyan honlapot kalapáltunk össze másokkal, hogy csuhaj. (Jaj, de reklámízű ez, pedig tényleg.) A megszületése fölött sok ember bábáskodott; szinte homokozóként használtuk nyár óta, mindenki bedobta az ötleteit, és szerencsére nagyjából szabad kezet is kaptunk. Nagyon tetszett a folyamat.

Szóval, lényeg a lényeg, hogy most még nem működik ugyan, de a domainnév lefoglalva, a cikkek csörgedeznek, és a kisdednek három anyja lesz egyszerre, két jóbarátnőmmel gondoskodunk róla (ha hozzájárulnak a nevük kitételéhez, akkor kiteszem, nehogy ebből gond legyen). Lesznek majd rajta kütyüktől kezdve hardver- és szoftverbemutatókon át elemzések, vélemények, ráadásul a dizájnja sem lesz utolsó, Gergő, a dizájnerünk (a helyi kreatív) olyan ötlettel állt elő, amit Magyarországon még senki sem valósított meg. Pár hét, és megszületik a "lányom". Felemelő és ijesztő érzés egyszerre.

2009. szept. 15. 14:03 - írta Vid.Eskin [Először is, szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy senkit nem akarok a vallásos érzületében megsérteni, mindenki abban hisz, amiben akar, én az általam ismert vallások isteneiben nem tudok, de emiatt senkivel nem akarok konfrontálódni. Nem tartom magam se gurunak, se okos embernek, mindenki azt csinál, amit akar, én megmagyaráztam magamnak, miért nem találtam soha az igazságot, amiben megnyugodhattam volna, és ennyi.]

Nos tehát, a jelenlegi ismereteink szerint volt anno a Nagy Bumm, utána a bolygók szépen kialakultak, kialakult a Föld is, rajta az állatok, most pedig itt az ember. A keresztény magyarázat szerint az ember Isten legnagyszerűbb alkotása, akit a saját képmására teremtett, és azt várja el az emberektől Isten, hogy őt imádják és neki szolgáljanak. Ez azt feltételezi, hogy milliárd éveken keresztül Istent nem imádta senki, viszont Isten tudta, hogy sok milliárd év múlva a Homo Sapiens majd szépen kifejlődik a majmokból, viszont mivel az evolúció megy tovább, ezért a Homo Sapiens után is lesz majd egy faj, amiről egyelőre nem sokat tudni, dehát úgyis kell a fejlődéséhez pár ezer/millió év. Tehát az alatt a pár millió év alatt, amíg az ember rezidál a Földön vagy bárhol, Istennek rendelkezésére állnak lelkek, akik őt imádják, de miután kihal az ember és átadja a helyét egy másik fajnak, utána nem lesz senkije. Vagyis az ember megjelenése előtt az angyalok szórakoztatták a mennyben Istent, az ember kihalása után pedig az a milliárdnyi lélek, aki még a mennyben lesz. És ennyi.

Reinkarnáció a fent említett fejlődésnek "köszönhetően" nincs, hiszen a reinkarnáció is emberközpontú, azaz egy intelligens fajt feltételez, aki a karmikus fordulók során eljutott a nirvána előlépcsőjéig, és ha elég jól csinálja a dolgokat, akkor el is jut a nirvánába. Hogyha a fejlődési folyamatot továbbvisszük, akkor az ember után következő, szintén intelligens faj képviselőjében is lesz lélek, vagyis adódik a kérdés, hogy ő a nirvánához vezető úton hol áll? Automatikusan nirvánul? Netán, hogyha nem lesz benne lélek, akkor ismét ugyanott állunk, hogy az ember volt és nincs többé, a "fejlődés" megállt, hiszen a teremtés koronája eltűnt a süllyesztőben kvázi. Illetőleg olyan sokféle állatfaj volt még anno, hogy a reinkarnáció feltételezése, miszerint tetteink vezetnek minket előre, megdőlt, ugyanis a reinkarnációs fejlődés millió éveken keresztül stagnált, amíg dinoszauruszok és mindenféle lények keringtek a Földön. Hiszen ha nincs ember, akkor nem tudtak fejlődni a lelkek, amik, feltételezem, továbbra is a testekben voltak, és vártak arra, hogy majd megjelenik az ember valamikor. Vagy nem.

A másik pedig az, hogy milyen alapon tartjuk az embert a teremtés koronájának? Evolúciós szempontból nagyon eredményesek vagyunk, hiszen mindenhol megvetettük a lábunkat a Földön, de... Ennyi? Nem lehetséges az, hogy az állatoknak is van urambocsá lelkük, ami számunkra ismeretlen, hiszen mondjuk nem úgy kommunikálnak, mint mi, ezért érthetetlenek számunkra? És ha van, akkor milyen alapon tesszük magunkat föléjük?

Az Isten-szemlélet túlságosan antropomorf. Meggyőződésem, hogy az egész életnek annyi az értelme, hogy élünk mondjuk 70 évig, jó esetben, és utána ennyi volt. Tehát azt a 70 évet kellene valahogy úgy eltölteni, hogy 69 éves korunkban ne sajnáljuk, hogy mennyi mindent elvesztegettünk/másképp csináltunk/mindenkit utáltunk/a gyerekeinkre tettük fel az életünket, ezért sosem éltünk igazán. Kb. a szeressük egymást, gyerekek-szemléletnek vagyok a híve. És bármi történik, az vagy mák valamilyen szempontból, vagy pedig nem mák (mivel minden összefügg mindennel, ezért szerintem mázli/nem mázli sem létezik, egyszerűen alakulnak a dolgok valahogyan, amit többféleképpen lehet elemezni). Illetőleg bármit teszek, azért én vagyok a felelős, nem más, nem egy fölöttem álló entitás, hanem én.

2009. szept. 14. 9:25 - írta Vid.Eskin Rövid recenzióm: ez a regény annyira iszonyatosan és siralmasan szar, hogy még annál is borzasztóbb, mint amit az ember előre elképzel. A múltkori regénynek nevezett borzalma, a Hotel Bali is jobb volt ennél.

2009. szept. 14. 8:50 - írta Vid.Eskin Szombaton lenéztünk Hőgyészre (kis falu Siófoktól délre, említett várostól kb. 40-50 kilométerre), ahol e hétvégén tartottak szarvasgomba-napokat. Arra számítottam, hogy falusi búcsú-jellege lesz, céllövöldével, faszárú nyalókával, úgyhogy már előre beterveztem, hogy majd kapok sípolós medvét/félkarú barbit a céllövöldéből jól, viszont mihelyst megérkeztünk, kiderült, hogy bizony nem ilyen a fesztivál, hanem sokkal jobb (viszont nem lett sípolós medvém, gyász).

Hőgyészen termesztenek Magyarországon egyedül szarvasgombát, így ezért rendezik meg ezt itt évente, volt szarvasgombás mangalicazsíros kenyér (valami isteni!), sör, gombakereső kutyák bemutatója egy labdafüggő labradorral (labdadornak nevezte el egy elmés néző), meg még más finomságok a helyi vincellérházban, nagyon jó volt.

Aztán visszakeveredtünk Pestre, szülinapoztunk, tegnap meg elmentünk Visegrádra, vacsorázni, jól (a Hotel Dunát étterem szempontjából nagyon ajánlom, a többit nem tudom, mert csak betértünk enni).

Hosszú út volt Hőgyészről vissza Pestre, de megérte, mert az út közben rájöttem arra, hogy nincs se Isten, se reinkarnáció, se semmi ilyesmi és ezt be is tudom bizonyítani. Arra is rájöttem, hogy az az istenkép viszont, amit az emberek általában elképzelnek, létezik, de nem ott és ahol azt gondolják - szóval Isten = társadalom és annak elvárásai. Mivelhogy a társadalom mint olyan, arctalan, de az emberekhez kapcsolódik. Mindenki tudja, mik az elvárások, illetve ha úgy cselekszel, ahogy a társadalom elvárja, engedelmeskedsz a törvényeknek, akkor neked jó lesz, ha pedig deviáns vagy, akkor meg nem. Most ettől nem lett jobb, mert tök jó lenne hinni Istenben, aki odafentről vigyáz ránk jó fej apafiguraként, valamint leveszi a vállunkról a terhet, hiszen a felelősség teljesen átadható egy olyan entitásnak, akiről senki nem tud semmit.

2009. szept. 8. 16:54 - írta Vid.Eskin Miután két percig bámultam az egyik cikkben szereplő World of Worldcraft kifejezést (amivel kapcsolatban éreztem, hogy van vele valami baj, de hogy mi, nem bírtam rájönni), azt hiszem, elég fáradt vagyok. Kíváncsi vagyok, vajon le tudnék-e úgy lépni, hogy a főszerk ne vegye észre és ne is rúgjon ki, ha később rájön.

2009. szept. 3. 11:18 - írta Vid.Eskin Kaptam a Symantectől Norton 360-at tesztelésre, és mellé küldtek még egy kisautót is, amit nem tudok megállni, hogy ne mutassak meg. Nortonos logóval ellátott egérről van szó, ami úgy néz ki, mint egy sárga kisautó, és amikor klikkelek vele, világít a lámpája. Egyébként vezeték nélküli, egy szintén sárga adaptert adtak hozzá, a vétel teljesen jó, kicsit még nehezen kezelhető, mert nem ehhez a nagysághoz szoktam hozzá. Annyira borzasztó, hogy már zseniális, jobban körbecsodáltuk, mint bármit eddig valaha.

2009. szept. 2. 14:38 - írta Vid.Eskin Múlt héten egymás után megnéztem két igen nyomasztó és zseniális filmet: a Kockát és a Cellt. (A Cellnél egyébként direkt használom az angol nevét, ugyanis a magyar fordítás eléggé szarul sikerült, konkrétan Sejtnek fordították a szót, ami egyértelműen börtöncellát jelent. Nem tudom, ezt így hogy.)

A Kocka alapszituációja az, hogy öt ember egy hatalmas kockában találja magát, ami kis kockákból áll össze. Nem tudják, hogy kerültek oda, és miért, azt sem, hogyan mehetnének ki, ráadásul némelyik szoba-kockában csapdák vannak, amik elég nagy hatásfokkal ölnek embert, épp ezért az izgalomfaktor elég magas. A film egyébként egyetlen kockában készült, azaz egyet építettek fel, egyetlen működő ajtóval, viszont annak ellenére, hogy nagyon kicsi volt a költségvetése és nagyjából ismeretlen színészek szerepeltek benne, hatalmas népszerűségre tett szert az egész világon. A film közben rendkívül sok minden jut eszébe az embernek, nagyon elgondolkodtató az egész alkotás.

Körülbelül ugyanezt az összegzést tudnám elmondani a Cellről is, aminek az a sztorija, hogy képzett pszichológusok egy új technológa segítségével konkrétan "bele tudnak menni az ember agyába", azaz összekapcsolódhatnak a vizsgált személlyel, jobban megértve és közvetlenül segítve őt a problémái legyőzésében. Főszereplőnőnk Jennifer Lopez, akin el is csodálkoztam, mert a filmben nagyon jó alakítást nyújt, eddig nem ismertem ezt az oldalát. Lopeznek a filmben bele kell mennie egy sorozatgyilkos agyába, akit elkaptak ugyan, de a legutolsó áldozatát nem találják sehol, aki nagy valószínűséggel még él, így Jennifernek kell kiszednie a férfiból, hogy hogy rejtegeti a lányt. A film iszonyat erős képi világgal operál, nagyon gyönyörű, viszont egyszerre morbid is, hiszen egy bűnöző agya nem épp rózsás életérzést közvetít. Nagyon tetszett, szeretem azokat a filmeket, amikor nem lehet eldönteni néha, hogy az emberrel mi történik igazából és mit képzel csupán.

Amiatt, hogy egymás után néztem meg őket, nyilvánvalóak lettek a hasonlóságok, például az, hogy mindkettő főleg a szereplők agyában játszódik és igazából mindkét filmben be vannak zárva a szereplők, fizikai és lelki szinten is, hiszen az új technológia a Cellben lekötözött szereplőket feltételez, és a Kockában sem nagy a mozgásterük, hiszen mindig figyelniük kell a csapdákra.

Mind a két film nagyon izgalmas és jó választás egy borzongós estére, attól függetlenül, hogy vannak bennük ijesztő részek, nem mondanám horrorfilmnek egyiket sem. A Cell képi világa pedig egyszerűen hihetetlenül gyönyörű.

2009. szept. 1. 9:53 - írta Vid.Eskin A kulcs nem mozdul a zárban se ki, se be, forogni forog, de megakad egy pici pöcökben. Emiatt a pici pöcök miatt nem tudok ma kimenni a lakásból. Jó, mi?

Na, kiszabadultam, jíhá.

2009. aug. 31. 15:00 - írta Vid.Eskin

A Justice francia szintetizátoros duó (a stílusuk néhol emlékeztet a Daft Punkéra, de nem feltűnő) 2007-ben jött ki a DVNO c. számukhoz készített fenti videoklippel, ami valami fantasztikus - céglogókból készítettek klipet, marha jól, és még a zene is jó.

2009. aug. 25. 20:03 - írta Vid.Eskin Akkora királyság, ha a világon elsőként jut eszembe egy ötlet, amit meg lehet írni és még senki nem járt utána.

Meg az is király, ha összevissza levelezek külföldiekkel a fenti ötlet kibontása okán, aztán azon kapom magam, hogy egy kaliforniai sráccal írunk egymásnak vicceseket. És megértjük egymást. Az, hogy az angol nyelv világszerte elterjedt, valami hatalmas adomány, és tök jó érzés ismerkedni idegenekkel. Úgyhogy ha a fenti ötletből nem is lesz semmi (amit azért nem hiszek), már akkor is megérte.

Az is baromi jó dolog, ha az ember lányát befogadja a családba az "anyós" és az "após", a fontos barátokról nem is beszélve.

Meg az is tök jó volt, amikor a haverokkal való hétvégézés során, amikor épp mindenki döglött, én meg újságot olvastam, az egyik srác kislánya simán leült mellém és elkezdett velem dumálni. Valahogy mindig zavarban vagyok gyerekek társaságában, de majd belejövök. Elmagyaráztam neki, hogy mi micsoda éppen a képeken, de a divatbemutatók eléggé hidegen hagyták, úgyhogy hozott meséskönyvet, én meg elkezdtem neki mesélni, bár igaz, ebbe még bele kell jönnöm, mert nem úgy meséltem, ahogy az óvónénik szoktak, szépen artikulálva, hanem a saját hangomon, ami hát izé (hadarok+raccsolok, nem túl jó kombó gyerekneveléshez). Viktor segített ki, akiből ki nem néztem volna, de olyan jól tud a gyerekekkel bánni, hogy csak na. Secperc alatt a saját szájízére alakította a mesét (én a könyv mondatait olvastam fel, elég bénán), beszúrt pár poént, amitől a felnőttek is odafigyeltek, közben a kiscsaj öccse berregett körülöttünk autót imitálva, tök fílinges volt.

Tetszik ez az élet, zajlik ugyan sokszor, de jó.

2009. aug. 24. 13:54 - írta Vid.Eskin

Evet: szoktál wowozni?
Jack: nay
csak DOW
néha kis max payne 2
és ultiprog, ha csak pár percem van :)
Evet: ultima online?
vagy az micsoda?
Jack: ULTI
kártya
Evet: jézusom, mekkora kocka vagyok

2009. aug. 19. 17:11 - írta Vid.Eskin Tegnap megkaptam a 11. megjelent Metagalaktikát, két tanulmányszerző dedikálta is, ha már ott voltak, ma pedig átlapoztam, és úgy döntöttem, hogy két részre bontom a róla szóló írást, mert mondanivalóm aztán van. Szóval első rész a külcsín, második a belbecs, arról majd akkor fogok írni, amint végigolvasom, ez még pár nap, mert elutazom hétvégén, de legalább lesz idő mindenre.

Szóval először is jó lenne, ha a szerkesztőség tagjai eldöntenék, hogy a Metagalaktika a Galaktika magazin különszáma-e, vagy pedig önálló, Galaktikától nagyjából független kiadvány. Az Előszóban az első esetet fogalmazták meg, azaz a különszám-jelleget hangsúlyozzák, akkor viszont a Galaktika "kisinasa" a MetaG, tehát semmi keresnivalójuk nincsen benne a Galaktika és a Metropolis Media kiadványait reklámozó oldalaknak. Abszolúte fölöslegesek - mivel a Galaktika amúgy is tele van ilyen önreklámokkal, ezért az a kiadvány, amit eleve úgy pozicionáltak, hogy a Galaktikához kapcsolódjon, már feleslegesen áldozza erre az oldalakat. (Ha más reklám lenne, akkor egy szót sem szólnék, hiszen abból pénzt kap a szerkesztőség, de ezekből az sem folyik be, hiszen aki a Galaktikát olvassa, az a Metát is, pont azért, mert különszám.)

A másik problémám ehhez kapcsolódóan még az illusztrációk kérdése. Semmi bajom nincsen Selleivel, aki a galaktikás könyvek illusztrátora lett, nagyon jó műveket alkot, viszont így újból ott vagyunk az önreklám kérdéskörénél: mire jó, ha a mostanában megjelent galaktikás könyvek borítóit teszik be illusztrációnak? Ha már magyar SF a téma, jobban illett volna mondjuk magyar alkotók munkáit bemutatni, hiszen vannak ilyenek, szép számmal. Kicsit ellenszenves is már ez az orrom alá dörgölés, miszerint vegyélvegyélvegyél, a mi könyveinket vegyedvegyedvegyed. Nem éri el a célját.

A dizájn egyébként változatlan, van, akinek tetszik, van, akinek nem - szerintem nem ártana egy kis frissítés dizájn terén, egy kis eltérés a magazintól, más tipográfia, dehát ahhoz idő kell, az idő pedig pénz. A szerkesztőket megbántani nem volt célom, sőt, úgyhogy kéretik a jóindulat hermeneutikájával közelíteni az általam leírtakhoz, köszönöm.

2009. aug. 19. 10:33 - írta Vid.Eskin A Szigeten összvissz 2007-ben voltam, szóval akkora összehasonlítási alapom nincsen, viszont akik mostanában is és régebben is kimentek, azok azt mesélték, hogy mindőjüknek az az alapélménye, hogy ez a Sziget már nem a régi Sziget, mivel elveszett az a közösségi élmény, ami megvolt régen, a pankok már nem tarhálnak, mert nincs pénzük bemenni alapból, meg különben is, gazemberség, hupákolás. 2007-ben tényleg ilyen volt, viszont múlt hétvégén, Ozorán megtapasztaltam a többféle különböző, rengetegféle nemzetiségű emberrel a közösséget. Olyan érzésem volt, mintha befogadtak volna, teljesen törzsi jellegű volt az egész, mintha kiszakadtam volna a civilizációból egy időre, visszatérve eredeti, anyafölddel való egyesülésünk korszakába (mondjuk ennek az is lehetett az oka, hogy olyan hóttkoszosak voltunk mindahányan, mint akik egész nap sárban fetrengtek - a tusolás lehetősége csak az előrelátóknak adódott, akik hajnali hétkor már ott álltak sorban).

A másik érdekesség, hogy a nők egyszerűen gyönyörűek voltak. A legtöbben etno cuccokban nyomták, ami nekem nagyon bejön, hosszú szoknya, színes kendők, csudaszép arcfestés, bindi (indiai szokásra gyöngyök a homlokon), olyan nyakláncok, hogy ihaj, karkötők, csörgős hastáncos cuccok. Ráadásul mindannyian karcsúak voltak, egyetlen kövér embert láttam, az is férfi volt. Ezen méláztam (és irigykedtem) egy darabig, aztán Viktor elmagyarázta, hogy nyaranta az ilyen fesztiválok vándorfesztiválok, Európán keresztül, úgyhogy aki becsatlakozik, és mondjuk nyáron nincs munkája, egyetemista, vagy bármi, akkor az végigmegy ezzel a fesztivál-"karavánnal", és ott dolgozik valamit. Nomármost, mi sem ettünk túl sokat egész nap, meg az ember egy fesztiválon nem csak ül és néz ki a fejéből, hanem táncol és mászkál, azaz a testmozgás is igen erőteljesen is bejátszik. Szóval több hónapon keresztül így élni nyilván a súlyfölösleg leadásával jár.

A törzsi jelleget és a világból való kivonulás érzetét erősítette még a dekoráció is: a fesztivál bejáratánál hatalmas kapu volt, Welcome to the paradise felirattal, az úton végig zászlók, napszimbólumokkal mindenhol, a fesztivál helyszínén pedig színes mindenfélék, szalagok a fákon, festett kövek, szélmalmok, éjszaka megvilágított fák, nagyon tetszett.

Összességében véve olyasmi volt, mint egy hippifesztivál valamikor a hatvanas években, azzal a kivétellel, hogy akkoriban valószínűleg nem játszottak goa zenét (ami nekem annyira nem jön be, de szerencsére pár sátorban más jellegű számokat is játszottak, volt Dead Can Dance is, meg ilyenek, amikért kamaszkoromban odáig voltam).

2009. aug. 18. 16:52 - írta Vid.Eskin A Gossip új lemezéről rövidke ajánlóm (bár nevezzük inkább örömködésnek, a lemez ugyanis odavág) a Hangadóban olvasható.

2009. aug. 18. 12:27 - írta Vid.Eskin Egy jó fej ismerősom eladja a lakását, itt a link. Kommentben jelentkezzen, akit érdekel, aztán átirányítom az érdeklődőt az illetőhöz. Ha lenne pénzem, megvenném, mert tényleg tök jó, dehát így.

2009. aug. 17. 13:41 - írta Vid.Eskin Logan futása - 1976

Az alapsztori: valamikor a távoli jövőben az emberek föld alatti, hatalmas félgömb-városban élnek, már nem emlékeznek rá, hogy miért. Az embereket életkoruk szerint osztják fel csoportokra, amely csoportok a ruhájuk színében különböznek egymástól. Az élet szép és jó, mindenük megvan, egy dolog viszont hiányzik: az örök élet - az itt élő emberek ugyanis 30 éves korukban egy körtáncban (a filmben körhintának, azaz carousselnek nevezik az eseményt) életüket vesztik. Úgy tartják, hogy reinkarnálódnak, amit bizonyítani nem lehet, de mindenki elfogadja a tényt, és várják is a látványos körtáncot.

Főhősünk, Logan, aki Luke Skywalker előfutára, csak Luke-nál lényegesen férfiasabb, fekete ruhában a legfelső társadalmi csoport, az őrzők tagja. Az ő feladatuk, hogy a futókat, azaz azokat, akik ki akarnak szökni a városból, elkapják és eliminálják. A várost egy gigantikus MI őrzi, aki felügyeli az emberek életkorát, és neki kell jelentést tenniük az őrzőknek is. Logan egyszer elkap egy futót, akinél egy ankh lapul, s mihelyst leadja a tárgyat az MI-nek, az furcsa feladatra utasítja: keresse meg az ankh által jelképezett Szentélyt, ami a külső világban van, és oda igyekeznek a futók. Ezzel egy időben az MI módosítja Logan életkorát is, azaz a tenyerén levő életkor-jelző chipet átállítja, mintha már 30 éves lenne, ezáltal Logannek valóban menekülnie kell, ha vissza akarja szerezni az elvesztett éveit az MI-től.

Logan felveszi a kapcsolatot az ankh-okkal egymás kapcsolatát jelző futók szervezetével, s egy lány, Jessica segíti, aki eleinte nem hisz neki, végül aztán együtt tűnnek el a városból, s egymásba szeretnek - a többi történés elárulása viszont már spoilerezés lenne.

A film eleje nagyon idegesített, főleg a zene miatt, ami csillogós, semmilyen szintetizátoros cucc, nagyon nem tetszett, viszont később rájöttem a funkciójára: a föld alatti területet jelzi ez a személytelen szintetizátor, a későbbiekben már másmilyen lesz a zene, és idomul a történet folyásához. Maga a sztori elég komplex és érdekes, a színészek is nagyon jól játszanak, és végre láttam egy olyan régi sci-fit, amiben a női főhőssel lehetett azonosulni, emberi volt, tevékeny és nem mászott rá a férfira, mint anno a Forgotten Planet női hőse. Sajnos a harci jelenetek elég gyengék voltak, ami nem tetszett, illetve a sci-fi kellékek is a szokásos csillogós celofános jellegűek a filmben, viszont ezt betudom a korának.

Sok minden miatt eszembe jutott a Star Wars, főleg a főszereplők kinézete és személyisége miatt, de mivel ez volt előbb (az SW 1977-es), ezért nagyon valószínű, hogy Lucas innen is merített.

Borzasztóan jó sci-fi volt, mindenkinek ajánlom.

U.i.: Ja, és van benne teljesen funkciótlan csöcsvillantás is: amikor Box barlangjában levetkőznek (mert rájuk fagyna a vizes ruha) és átöltöznek állatbőrökbe, viszont kb. 5 perc múlva visszamennek és visszaveszik az eredeti ruhájukat. Más bugot viszont nem találtam, gondolom, ez is feature, kiccsávók a moziban biztos örültek.

2009. aug. 14. 14:40 - írta Vid.Eskin Ria, légyszi, jelentkezz, nincs meg az e-mail címed sehol. (Remélem, akarsz jönni.).

Aki hallja, adja át.

2009. aug. 13. 13:18 - írta Vid.Eskin Mióta az eszemet tudom, odáig vagyok a szürrealizmusért, Alex Andrejev digitális festményei pedig külön megérintettek, nemcsak a szürrealista befolyásuk, hanem a különböző témaválasztásuk nyomán is. A srác szemmel láthatólag vonzódik az repülésért, és az ég különféle megjelenítéséért, igen bizarr világot mutatnak a képei, de borzasztóan jók. Alex 20 éves tapasztalattal rendelkezik, épp a Kin-Dza-Dza animációs filmen dolgozik. A teljes portfóliója a weboldalán található, érdemes végigböngészni (ha írunk neki, elküldi a választott kép kinyomtatott poszterváltozatát, erőst gondolkodom a fenti megrendelésén, nagyon tetszik az animehatás).

Még egy tőle:

2009. aug. 13. 10:41 - írta Vid.Eskin Mindenkinek köszönöm szépen a goldenblogos szavazatokat, aminek alapján bekerültem 4000 ember közül az első százba, ahonnan már zsűri választ. Ízlelgessük. 4000 nevezett közül az első 100. Nekem ez jó nagy lépés, még közelebb leszek a világura... akarom mondani, a világbékéhez. Bár, most, hogy belegondolok, ha uralom a világot, békét teremtek egyúttal.

Mostanában egy új projekten dolgozom, ami nem kis meló, úgyhogy nemsokára mesélek majd róla, meg az Anton Corbijn-kiállításról, meg a mai Becstelen Brigantykról, Big bang theory-ról, Logan futásáról, eXistenZ-ről, WoW-ról, meg még sok egyébről, csak most épp ki vagyok dögölve, mert több hete napi 10-12 órában melózom, néha azt kívánva, bárcsak követ törnék napi 8 órában. A folyamatos szellemi munka és megfeszített figyelem tegnap odáig fajult, hogy elkezdtem este pityeregni csak úgy, tényleg különösebb ok nélkül, a fáradtság mián.

De remélhetőleg több ilyen nem lesz, a leadások nem szoktak ilyen dulvák lenni, ráadásul ma még szülinapom van, én se leszek fiatalabb. (Igen, ez itt a kommentvadászat helye.)

2009. aug. 12. 15:55 - írta Vid.Eskin Egész nyáron nem voltam még valami jó kis helyen bulizni, ahol normális zenére lehet egy jót táncolni. Tökre hiányzik. Tud valaki valami olyan helyet, ahol megy a funkyparti? Madison Avenue, Modjo... De jó lenne.

2009. aug. 7. 9:51 - írta Vid.Eskin Jobboldalt látható egy kis doboz, amiben szavazhatsz rám a GoldenBlogon, hogy továbbjussak a legjobb komplex blogok kategóriájába. Mennél többen szavaztok, annál nagyobb eséllyel jutok be. Augusztus tizedikéig megy a szavazás, úgyhogy már nincs sok idő!

Szavazzatok, hogy Evet bejusson! Ha Evet bejut, akkor boldog lesz, örülni fog, mert szeretik, és Evetnek nagy az önbizalomhiánya és ezért jólesne neki, ha. Nyerni nem akar, de ha mégis nyerne, akkor lesz ingyen sör, nagy népi banzáj, és mindenkinek ötöse lesz a lottón! Na jó, nem. Mindenesetre az öröm illata lengené be Evet lelkének hamvas lányszobáját, ennélfogva sokkal több és jobb posztokat olvashatnátok tőle.

Szavazzatok Evetre!

2009. aug. 6. 16:05 - írta Vid.Eskin Eastern Promises - Gyilkos ígéretek, 2007

"Egy éjjel brutálisan bántalmazott, állapotos kamaszlányt visznek be egy londoni kórházba. A lány belehal a szülésbe, és az ügyeletben lévő szülőnő, Anna elhatározza, hogy megkeresi a rokonait. A lánynál talál egy orosz nyelven írt naplót, benne egy étterem kártyájával. Amikor felkeresi az elegáns orosz éttermet, nem is sejti, hogy milyen veszélybe sodorta magát. Az étterem tulajdonosa a helyi orosz maffia vezetője, aki éppen azon ügyködik, hogy fia, Kirill egyik meggondolatlan tettét elsimítsa. Ebben nagy segítségére van Nyikolaj, Kirill sofőrje, aki mindig profin gondoskodik arról, hogy az útban lévő hullák eltűnjenek. Amikor Anna rájön, hogy a nála lévő napló nemcsak rá, hanem a családjára és a kisbabára is halálos fenyegetést jelent, már nem tud kiszállni, a maffia gépezete beindult." (via port.hu)

Egész jó film volt, érdemes volt megnézni, én csak a rendező személyét furcsállom, akihez nem igazán illett sem a témaválasztás, sem a történet folyása. David Cronenberg (a rendező) az én szememben: beteg, az ember lelkének legmélyebb bugyrait kutatja, kedvenc témája technológia és biológia összefonódása, legjobb filmjei a Karambol és a Videodrome, amikben nem tudni, mi igaz, mi nem, mi történik meg valójában és mit képzelnek csupán, talányosság, Long live the new flesh.

Ez a film viszont minden, de nem talányos, a rendező kedvenc témája, az emberi test mindössze kultúrahordozóként jelenik meg, és az ilyesféle értelmezése csupán egy jelenet apropóján "látható" (-> a tetoválások, mint az alvilág kultúrájának hordozói, mély szimbólumrendszer), szóval nagyon nem illik Cronenberghez. Mindazonáltal egész jó film, bár olyan húhanagy sztorija nincsen, a csattanóra az ember pillanatok alatt rájön, és onnantól meg már izé. Jót alakít benne Viggo Mortensen és Naomi Watts, de maga a film nem lép túl egy átlag maffiafilmen, nem látok benne olyasmit, amire rácsodálkozhatnék, vagy amin elgondolkodhatnék. Fura.

2009. aug. 4. 16:41 - írta Vid.Eskin No, csajok, segítsetek.

Az a témakör, hogy nők és számítástechnika. Milyen jellegűt olvasnátok szívesen? Laptoptáska-tesztet? Kőbalta rovat - hogyan telepítsünk izészoftvert a gépünkre? Teszt csajos mobilokról, kütyükről? Számítógépes játékokról? Gyereknevelés és számítógép? Egyéb?

Hogy miért kérdem ezt, később lerántom a leplet, még titkos project, mindenesetre annyit egyelőre elmondhatok, hogy baromi fontos.

2009. aug. 4. 11:56 - írta Vid.Eskin Megnézve: Logan futása, Soylent Green, mind a kettő 10/10 (a Logan eleje nagyon idegesített, de aztán beleszerettem). Majd írok róluk, elvégre régi SF az régi SF, hátha valaki még nem látta.

Megnézve még: Harry Potter (nem volt rossz, túl sokat nem vártam tőle).

Nincs kedvem írni, nincsenek gondolataim, rinyarinyarinya.

2009. júl. 31. 9:27 - írta Vid.Eskin Izé, remélem, egy napot kibír a macska alom nélkül, mert nem tudok semmit sem felajánlani számára, maximum üres pizzásdobozt.

2009. júl. 31. 9:23 - írta Vid.Eskin Macska van a lakásban, éjjáó! Elkóborolt egy kismacska a házban, a gazdái reggel otthagyták, és sírt, mint a megveszekedett. A közös képviselő hozzánk kopogott be, mert egy fiatal páré, és azt hitte, hogy mi vagyunk azok. Egy napra befogadtam, úgyis itthon vagyok, megyek is, kiírom a főkapura, hogy macska nálam átvehető este.

(Az illetékesnek üzenem, hogy ne aggódjon, egy szál macskaszőrt nem fog találni, ha hazajön, a galériára még véletlenül sem engedem fel.)

Szerencsétlen most utánam sír, mert nem lát, amikor meglát, dorombol. Fiatal cica lehet, hogy nem lehet még egyedül hagyni.

2009. júl. 29. 11:03 - írta Vid.Eskin Valami hihetetlenül felhúztam magam anyámon, de nem írhatom ide, mert ő is olvassa a blogom. Gyász.

Más: Sulemia tegnap kommentelt, én meg most épp ráértem és beleolvastam a blogjába, aztán ott is ragadtam. Tök jó arc lehet, jó olvasni a blogját.

2009. júl. 28. 16:06 - írta Vid.Eskin Suszterinas kocsma - 1081, Bp., József körút 31

Pár hete a Suszterinasban találkoztam egy barátnőmmel, még sosem jártam ott annak előtte, de annak apropóján írok róla most, mivel holnap este oda megyünk zülleni, nem véletlenül.

A hely ugyanis egy gyöngyszem, étterem-kocsma, sötét söntéssel, csocsóval, galériával, ahol netes újságírók szerint megül a füst és épp ezért nem jó lenni - nem tudom, fent nem jártam. Nyáron kipakolnak pár asztalt, széket a kocsma előtti placcra, ahol bámulhatjuk a négyeshatos romantikus sárgállását, meg a körút forgalmát. A pincérek kedvesek, rendesek, mosolygósak (nekem egy szőke lányhoz volt szerencsém), tökéletes időzítéssel jönnek oda az asztalhoz kicserélni a kiürült poharakat telire, illetőleg abszolút korrektek.

Az étkezésre sincs panaszom, az étlap a mezőnyhöz képest dizájnos, és most jön a dobpergés: olyan kurvajó kremzlit (a.k.a. tócsni, cicege, krumplilángos, lapcsánka) készítenek ott, hogy húsz ujjadat is megnyalod. Az az igazi, hatalmas, tejfölös, isteni fajta, nem szottyadt, nem tegnapi, nem is bírtam megenni, akkora volt, az ár-érték aránya 10/10. Mondtam is, hogy azért is ízlett ennyire, mert ennél különbül még én sem tudnék kremzlit csinálni (a kremzli művészetének önjelölt mestere vagyok). Egyszerűen olyan volt, amilyennek lennie kell, a városban ilyet máshol még nem ettem (az il trenós kremzli játszik még, de az szóra sem érdemes). Úgyhogy ezzel engem megvettek kilóra, ráadásul a boruk is egész jó, mármint a nagyfröccs, a sörök minőségét nem ismerem, majd holnap. (Kép a Kocsmablogról.)

2009. júl. 28. 11:25 - írta Vid.Eskin Anno még harmatos lelkületű kamaszként úgy gondoltam (nem röhög!), hogy vannak ilyen „achievementek” a kapcsolatokban. Mondjuk első szerelem, összejövünk és onnantól boldogan élünk, amíg meg nem. Persze miután ez az achievement meglett, és valamiért mégsem éltünk boldogan, akkor jött az első szexuális együttlét elérendő célja, hiszen onnantól kezdve megváltozok, NŐ leszek és boldogak leszünk, amíg meg nem. Hátizé, borítékolható a pofára esés. Mostanra pedig, mikorra már okos és bölcs vagyok, már tudom, hogy folyamatos „munka” van, nem csak jön a sült galamb, épp ezért a parázás mindennapos.

Például halomra tudom magam parázni azon, hogyha Szívem Virágoskertjének Egyetlen Vakondtúrása hazajön, és látom rajta, hogy ideges, minden baja van, akkor ha odamegyek és megkérdezem, hogy demiabaj, mi lesz akkor vajon. Tájékozott lányként olvastam már a Férfiak a Marsról, nők a Vénuszról jöttek c. alapművet, ezért már tudom, hogy ilyenkor a férfit hagyni kell, ha valami baja van, majd elmondja. Csakhogy, ez nem ilyen egyszerű, hiszen én ilyenkor aggódom. Mi van, ha nem mindennapi dolgok miatt ideges, hanem mondjuk velem van baja. Szakítani akar. Nem vagyok elég jó. És ebbe olyan jól bele tudom magam lovalni, hogy én is ideges leszek és minden bajom lesz, ha pedig ezt nem tudom elég jól elrejteni, akkor látja, nem tudja, mi a bajom, és még idegesebb lesz.

Mivel pedig mind a ketten parázósak vagyunk, ezért borítékolom, hogy el fogjuk egymást még szórakoztatni egy jó darabig.

Minden kapcsolatnak megvan a maga bája.

2009. júl. 24. 11:02 - írta Vid.Eskin

Mostanában legtöbbet az internet fejlődéséről és az emberekkel való kapcsolatokról mélázom, úgyhogy pont ideillik a fenti videó. (Közvetlen link)

2009. júl. 23. 13:14 - írta Vid.Eskin Mit mond Spock, ha rálép egy őz belsőségeire? Kirk, őzepén állok!

2009. júl. 23. 12:29 - írta Vid.Eskin A Beck's kitalálta, hogy 100 lemeznek új albumartot kreáltat dizájnerekkel - Music Inspired Art címmel indította a projektet. Még lehet jelentkezni, úgyhogy grafikusok, előre! Ezen honlapon több információt lelsz, ha érdekel a dolog. Tiéd lehet a világhírnév, és a Beck's kampányában is szerepelhetsz. Portfólióba nem utolsó.

2009. júl. 23. 11:02 - írta Vid.Eskin Arra gondoltam, hogy már elég régóta (konkrétan több év óta) szeretnék magamnak tetoválást, viszont tartok is a dologtól, mert végleges, meg mi van, ha pár év múlva nem tetszik, megváltozom, más lesz az ízlésem, ráadásul a fenéktetkó, amit mostanában ribirendszámnak neveznek, eleinte menő volt és újdonság, mostanra pedig már nem az - szóval ezen esetek elkerülésére kipróbálom a hennatetoválást. Előnyei: pár hét alatt eltűnik, ergo többfélét ki lehet próbálni, több helyre, megszokhatom magamon, és ha valamelyik nagyon megtetszik, akkor azt választhatom véglegesre, ha meg mégsem szeretném, akkor meg nem, oszt kész. Zseni-e vagyok.

Ráadásul egy kollégahaver csinálja, aki grafikus, és hennázott is sokáig, szóval ért hozzá, meg megcsinálja nekem ingyen - de nyilván veszek neki valami finomat, mert mégiscsak. A kép illusztráció ugyan, mivel a lányon levő festék is henna (kicsit megphotoshoppolva), viszont ilyesféle lesz az enyém is. A srác azt mondta, hogy meg lehet csinálni, azonban hennát nem lehet árnyékolni, vagyis lehet, de nem így, mint a képen, olyasféle lesz tehát, mintha rézkarc lenne rajtam. Már csak hennát kéne szerezni.

2009. júl. 23. 10:12 - írta Vid.Eskin Tir Nan Og - animated short film directed by Fursy Teyssier

---

Rendező: Fursy Teyssier - a francia High School Emile Cohl végzős hallgatója, ez a vizsgafilmje. Gyönyörű, hangulatos - mit mondjak még?

2009. júl. 23. 10:06 - írta Vid.Eskin Megjelent az új Fan the Fire Magazine - benne lemez- és filmkritikákkal, dizájn, divat, igazi csemege a lap. Innen lehet letölteni PDF formátumban.